Abaújszántó története
A település több, mint 600 éven keresztül volt városi rangú település, ezt a rangját 1902-ben vesztette el több településsel közösen. Ezen időszak alatt volt a régió egyik legnagyobb települése, sőt egy időben a székhely, Kassa után a második legnagyobb lélekszámú közigazgatási egysége. A gönci járás székhelye volt 1921-ig, majd ezt követően már, mint az abaújszántói járás székhelye 1962. július 1. napjáig. 1971-ben kapta vissza nagyközségi rangját, 2004. július 1-től Abaújszántó újra városi rangot kapott.
Abaújszántó történetén átvonul az egész magyar történelem: fedeztek fel itt az ősember tartózkodására utaló nyomokat, honfoglaló őseink rendkívül előnyős és kedvező helynek ítélték meg, hiszen központi szerepet szántak neki, nem maradt ki a tatárjárás gyötrelmeiből, részt vett a huszita harcokban, Mátyás király alatt felvirágoztatott, akár az ország, de a mohácsi vész, majd az ezzel egy időben jelentkező reformáció rányomta a bélyegét a településre. Részt vett a Rákóczi-féle szabadságharcban a kurucok oldalán és az 1848-49-es szabadságharcban is. Megszenvedték a lakosok a XIX. század végén, a Hegyalján dúló és mindent elpusztító filoxéra-járványt , majd a két világégést és a németeknek a zsidó lakossággal szembeni erőszakos fellépését is.
Mindezekből is megállapítható, hogy Abaújszántó település története szorosan összefügg a magyarság, az ország históriájával már a honfoglalástól napjainkig. Fontos szerepet töltött be a település a térség gazdasági életében azáltal, hogy több malom is működött az akkori városban és rendelkezett vásártartási joggal is. Településünk a magyar építészet területén is jelentős értékeket tud felmutatni: a meglévő templomaink közül mindegyik egy-egy építészeti korszakot, stílust képvisel. A római katolikus templom a román kori alapjaival, az erődtemplomokra jellemző fallal, illetve a gótika jellegzetes formáival, elemeivel. Református templom szintén a gótika jegyében épült fel, a görög katolikus templom neobarokk stílusban, az evangélikus templom copf építészet hagyományait követte. Meg kell még említeni a ma már csak nyomaiban fennmaradt zsinagóga épületét is, melyet keleties stílusban, arra az építészetre jellemző módon építettek meg. Kulturális szinten is sokat adott településünk nemcsak régiónak, hanem hazánknak is azzal, hogy a neves bibliafordító Károli Gáspár mellett a Biblia magyar nyelvre történő fordításának 1585-1590 közötti munkálataiban több szántói református lelkész is részt vett, illetve a magyar és a nemzetközi eszperantista tudomány egyik legnevesebb alakja, dr. Kalocsay Kálmán Abaújszántón született.
Abaújszántó sok olyan hagyománnyal rendelkezik, melyeket a mai napig megőriztünk, felelevenítettünk, igyekeztünk több korábban már élő közösségi szellemiséget ismét visszacsempészni a mindennapokba. Településünk mindig a haladás, a megújulás útját járta, minden korszakban volt elég ereje és szellemisége ahhoz, hogy minden baj (folyamatos harcok, filoxéra és egyéb más járványok, közigazgatási változások) után, melyek mindig visszavetették a szépen formálódó település fejlődését, mindig új erőre kapjon, főnix-madárként megújuljon és újfent szép oldalát mutassa. Mindehhez kellett az, hogy az itt élő emberekben olyan hitnek, elszántságnak és szellemiségnek kellett lennie, amely ezeket a feltámadásokat, a megújulásokat mindenkor lehetővé tette. Sokat segített ezekben a küzdelmekben az, hogy a település mindenkor megőrizte térségi szerepkörét, ipari és mezőgazdasági (elsősorban szőlő és bortermelés terén) termelésben élen járt , és a régió legnagyobb kereskedelmi központjának, vásárának számított. Ez utóbbi adottságát a mai napig megőrizte a település: ma is rengetegen fordulnak meg a hagyományos piaci napokon Abaújszántón, és ezért is kellett egy teljesen új vásárcsarnokot építeni, mely a mai kor igényeit már jobban kielégíti, de még a hagyományos jelleget is magában hordozza.
Városunk lakóházai, meglévő épületei még árulkodnak arról a korról, amikor még sokkal intenzívebb életet élt itt a kereskedelem, de ezek a házak utalnak arra is, hogy már több mint 200 évvel ezelőtt jelen volt az igazi polgári réteg Abaújszántón. Ezek az emberek mindig is úgy éltek, hogy „városi embereknek”, „városi polgároknak” tartották magukat, és ezért is hatott fájóan és keserűen az, amikor 1902-ben megszűnt Abaújszántó városnak lenni.
A városi cím elvesztése ellenére a település továbbra is megőrizte a több évszázada kialakult térségi szerepkörét a mai napig, mivel a környezetében lévő tíz település természetes és történelmileg kialakult központja maradt.
Mindezzel szeretnénk elérni azt, hogy a térségben élő emberek ne csak polgároknak nevezzék egymást, hanem annak is érezhessék magukat, az abaújszántóiak, pedig ismét „városi embereknek”.
Munkánk eredményeként, 2004. július 1-től ismét elmondhatjuk, Abaújszántó város!
A város történelmi, igazgatási múltja, annak továbbélése. A korábbi polgárosodás jellemzői.
Abaújszántót a történelmi források először 1275-ben említik. 1244-ben IV. Béla királyunk Szirmay Pál Ránk nevű fiának ajándékozza Szántót apja hűsége jutalmául. Szántó mindezidáig királyi birtok volt.
1275-ben már, mint neves szőlőtermő helyet említik a források, mely szerint az egri püspök kimutatása alapján bordézsmával tartozott több településsel együtt. Ekkor történik Szántó első írásos említése is „Zamthon” formában.
Sok vita merült fel településünk nevével kapcsolatosan. Jelenlegi három feltevés van érvényben a „Szántó” helységnevet illetően:
Az egyik elképzelés szerint a szó jelentése a földművelési munka megjelöléséből fakad, mivel a völgyünk itt volt aránylag a legnagyobb művelésre alkalmas szántóföld és az itt élők földművelésre voltak kötelezve..
Másik feltevés szerint Aba Sámuelnek (1041-1044 magyar király) Heves megye területén is nagy birtoka volt, elég sík területen. Itteni birtoka viszont hegyes és dombos volt, a településünk művelésre alkalmas területei alapján hasonlított a hevesi birtokához, és így nevezte el..
A harmadik feltevés szerint a településünk helyén korábban nagy tó volt. Főleg a település mélyebb részeinek talaja, illetve a benne található nád és vízi növényüledék valóban tófenékre vall. Vizének a régi emberek gyógyító erőt tulajdonítottak és „Szent-tó”-nak nevezték. Innen származtatták a Szántó nevet. A szakemberek szerint az Árpád-korban „Zamptó” jelentése Szántó volt, mivel a „Zam” „Szent”-et jelentett, „Zamp-tó”, pedig „Szent-tó”.
1283-ban épült a kassai Dóm, és ez időre teszik a szántói római katolikus templom gótikus stílusban történő építését is a stílusjegyek, illetve azonos tervező és kivitelező alapján.
A különböző középkori okmányokban, hivatalos iratokban a település neve más és más formában bukkan fel: Zamthon, Zamthow, Zamtox.
1325-26-ban: Felzanton, Felzantow, Nogzanto, Nogzantox, Kethzánton, Ketzantox.
A XIV. században Károly Róbert király (1308-1342) olaszokat telepített be a térségbe és a településre, akiknek a szőlőtermelés fellendítése volt köszönhető (kékszőlő).
1332-ben találkozunk először Marcinfalva nevével: „Marselin”, „Marselli”, „Marczelfulud”, „Marczellfalva” írásmódban.
1378-as összeírásban Szántó két részét különböztetik meg: Al-Szántó és Fel-Szántó (Alvég és Felvég) és 130 portát írtak össze.
1390-től már feltehetően oppidumként, mezővárosként szerepel Szántó, de az erre vonatkozó írásos dokumentumot még nem találták meg. A hipotézis azon alapul, hogy már akkor is a térség egyik legjelentősebb településének számított, és a környéken az összes hasonló nagyságú és méretű település már mezővárosi, városi ranggal bírt.
1420-ban a törökök elől menekülő Brankovics szerb despota udvarnépével az Aranyos-patak déli oldalára települ le. Eredeti helyükről a település a „Belegrád” nevet kapja. A hozzájuk tartozó szántóföldeket ma róluk „Tótóknak” nevezzük.
1427-ben összeállított adólajstromban Szántón, mint oppidumban (mezővárosban) 545 lakóház adózik. Ekkor Gönc után a legnagyobb helyiség Abaújban.
1439-ben Jan Giskra morva és cseh seregével hosszabb időre rendezkedett be Szántón, és ezzel településünk lett a huszita mozgalmak egyik központja. Még ma is fel lehet fedezni egy-két huszita ház nyomait a településünk főutcáján.
1440-ben Szántó ismét királyi birtok , majd Hunyadi János tulajdona lesz. 1460-ban a Czeke családmellett a Csébiek is földbirtokosok Cekeházán.
1459-ben az első írásos emlék Szántó mezővárosról (opidum Zantho), amikor Mátyás király a Zemplén megyei Tokaj várát és tartozékait (többek között Szántó mezővárosát) zálogba adja Szapolyai Imrének.
1485-ben Szántón tartották közgyűlésüket a ferences rendű szerzetesek .
A XV. században következett be Marcinfalva eddig különálló település Szántóhoz csatolása. Erre az időszakra tehető Zsigmond király (1387-1437) által erőltetett céhes ipar létrejötte és megerősödése: tímárok, bocskorosok, gubások, vargák, a kannakészítők ekkor hozták létre a céheiket és kezdték meg működésüket.
1505-ből való az a körpecsét , melyet 1905-ig használtak. Felirata: „Signum oppidi Szántó 1505” vagyis „Szántó mezőváros jelvénye”. A pecsétnyomó közepén egyházi bő ruhás férfialak, állítólag Szent István, jobbjában szőlőfürtös hajtás, másikban szőlő, mások szerint gyümölcsös ág körben a fent leírt latin szöveggel.
1508-ban Szatmáry György kassai püspök (későbbi esztergomi érsek), aki az apjától örökölt szántói és tállyai szőlőbirtokokat és házát Kassa városra hagyományozta . Ennek a szőlőterületnek a neve ma is „Kassa város szőlője”, illetve „Kassi szőlő”.
1512-ben Szántó Zápolya (Szapolyai) János tulajdona.
1525-35 között Cekeházán felépül az evangélikusok temploma , mely Abaúj első ilyen vallású temploma.
1525-ben már vezeti az egyházi anyakönyvet a református egyház .
1560-as években már ismertté válik az aszúbor készítésének folyamata.
1569-ben Thury Pál református lelkész, 1574-ben Thury Mátyás református prédikátor teljesít szolgálatot Szántón. Mindketten részt vettek Károlyi Gáspár bibliafordító munkájában.
1574-ben jelenik meg Ilosvay Selymes Péter szántói iskolamester „Toldiról” szóló műve.
1587-ben Szántón kerül sor Károlyi Gáspár és kedvese, Gara Anna esküvőjére a református templomban. A szertartást Thury Mátyás vezette le, a tanúk Czeglédi János és Vizsolyi Pelei János prédikátorok voltak.
1590-ben kiadásra kerül az első magyar nyelvű Biblia , „a vizsolyi Biblia”.
1590-ben Szántó Rákóczi-birtok lett , mivel Rákóczi Zsigmond feleségül vette a birtokos Alaghy Juliannát.
1604-ben Bocskay hadai, 1629-ben Bethlen Gábor seregei, 1644-ben, több ízben I. Rákóczi György hada vonult át a településen.
1640-ben Gelei Katona István református prédikátor Szántón működött.
1681-től 1751-ig tartott az „ szántói asszonyháború” – ez a „háború” a római katolikus templom birtoklásáért folyt amiatt, hogy az új egyházaknak nem volt még templomuk. Ezen időszak alatt a római katolikus templom többször cserélt gazdát annak megfelelően, hogy éppen ki volt döntési helyzetben. A kérdést véglegesen Mária Terézia (1740-1780) zárta le azzal, hogy a görög katolikusok és a reformárusok számára is biztosított területet imaházuk felépítése céljából.
1701-ben Szántón már serfőző van az uradalomban
1703-1711 Rákóczi-szabadságharc Szántó II. Rákóczi Ferenc mellett bontott zászlót a szabadságharc alatt.
1711-ben megszűnik Szántó Rákóczi-birtok lenni.
1712-ben Trautzon Quielmus herceg , római szent-lovag tulajdona lesz Szántó Sárospatakkal és más egykori Rákóczi-birtokokkal együtt.
Ebben az idősben kerül sor szász nemzetiségűek telepítésére is. (Huszház, Tzenháromház)
1715-ben ismét felüti a fejét a pestis. Rengeteg település néptelenedik el, több Szántó környékén lévő település (Töviskés, Kelecseny, Borsfalva, stb.) tűnik el a pestis nyomán. Szántót is megviseli a járvány. Az 1723-as összeírás során csak 13 portát írtak össze.
1720-tól Cekeháza földesura a Patay-család .
1727-től kezdődik meg a betelepülési folyamat Szántón. Ekkor jelentős számú német személy érkezett Szántóra, akiket nem portánként, hanem egy-egy tömbben telepítettek le.
1736-tól a római katolikus egyháznál anyakönyvet vezetnek.
1737-ben a „ pecsétes nyavaja ” (himlő), 1739-ben, pedig újfent a pestis pusztít a lakosság körében. Ennek emlékére 1742-ben egy kőkeresztet állítottak mely a mai napig áll.
1741-ben a nemesi felkelés egyik gyülekező helye Szántó, a másik Szikszó. A megyénk ekkor állította fel utolsó bandériumát, melynek hagyományos öltözéke: búzakék színű fekete sujtásos. Ez a huszári egyenruhája maradt a szántói „férfi-divat”.
1752-ben a református templom építése , ekkor még torony nélkül.
1753-ban az evangélikus egyház is felfektette az anyakönyvet .
1765-ben megalakul a zsidó hitközség , 1772-ben pedig a zsidó Szentegylet.
1780-ban Szántó a Trautzon család kihalásával a Kincstár tulajdona lesz.
1783-ban Szántó a Bretzenheim család kezére kerül az egész regéci uradalommal együtt.
1783-ban alakul meg a Teitelbaum-Beiler bor nagykereskedő cég, mely a tokaji borok világszerte való megismertetése érdekében sokat tett azzal, hogy a régi Rákóczi-pincében megalapította a bormúzeumot.Ebben az alapítástól kezdve minden évjárat bora megtalálható volt az I. világháborúig.
1786-ban újabb betelepülők Szántóra, sváb telepesek , akik Antrosnyenből, Rottensee-ből (Hollandia) érkeztek.
1787-ben épül és létesül a zsidó iskola
1790-91-ben újra a magyar lett a hivatalos nyelv Szántón is.
1791-ben kerül sor a görög katolikus anyakönyv felfektetésére . Ekkora épül fel a templomuk is.
1796-ban elkezdik a mai Piactér mellett az evangélikus templom építését , azzal, hogy a XVI: század elején Cekeházán épített evangélikus templomot egész egyszerűen áthordják.
1800-ban a több évszázaddal korábban megalakult céhes ipar továbbra is jelen van: tímárok, vargák, gubások, csizmadiák egytől egyig céhekbe tömörülve dolgoznak.
1808-ban egy Liszkay nevű mérnök által készített térképen szerepel először leírva „Szántó”.
II. József alatt Szántó lélekszáma 4378 fő volt azzal együtt, hogy ebben az időben nagy elvándorlás volt a településről.
1809-ben I. Ferenc császár jóváhagyja Csizmadia Társulatot, mely a hajdani Csizmadia Céh módosított okmánya.
1809. február 19-én született Szántón Jászay Pál történetíró, az első felelős független magyar miniszterelnök, gróf Batthyányi Lajos titkára. 1852. december 29-én hunyt el.
1812-ben létesül az első gyógyszertár , elnevezése a „Kígyó” lett és Meisels Adolf alapította.
1821-ben a Takács-féle vízimalom haláleset miatt leállt, majd 1827-ben Gőzfürdővé alakult át.
1828-as népszámlálás adatai alapján Szántó lakossága 4468 fő.
1846-ban a sárospataki borkiállításon a szántói „magonc ” első díjat nyert. A „magonc” szó azt jelentette, hogy magról nevelt szőlőtőkéről származik.
1847-ben a marcinfalvai malmot az árvíz megrongálta.
1848-ban megszűnt az Úrbárium . Ekkor már jelentkeztek az ismételt harcok teleülésünkön és környékén.
1854-ben Belegrádot Szántóhoz csatolják.
1856-ban Kassa és Debrecen között megépítették az első távírót , melybe bekapcsolták Szántót és Tokajt is. 1857-ben Szántónak önálló postája van 4 fő kezelővel.
1858-ban megalakul a Szántói Takarékmagtár , mely az ipari és kereskedelmi életet volt hivatott segíteni.
1859-ben megalakul a „ Hegyaljai Borászati Egylet”.
1863-ban szántói felterjesztés a Járási Bíróság ide történő helyezéséről. Ekkor Szántó 4-5000 lakosú mezőváros főleg iparosokkal, kereskedőkkel. 695 cseréptetős lakóház, kocsma, bolt, vendéglő volt a településen. Négy országos vásár, három heti piac tartásával bírt ekkor.
1866-ban szerveződött meg a „ Szántói Olvasókör” 32 részvényessel.
1867-ben 11 év után a német helyett ismét a magyar lett a hivatalos nyelv.
1869. december 12-én megtartott Bizottmányi gyűlésen közös állami iskolát kérnek.
1869. augusztus 5-ei keltezéssel engedélyezték a Járási Bíróságot. 1871-től kezd működni.
1870. január 10-én megnyílik a Takarékpénztár J ászay Sámuel (Jászay Pál testvérbátyja) vezetésével és szervezésével.
1870-ben Szántó már, mint Abaúj-Szántó néven jelent meg.
1870-71 a mezővárosok megszüntetéséről született törvénycikk, így Szántó nagyközség lett azzal együtt, hogyvárosi címét egészen 1902-ig megőrizhette.
1877-ben első ízben jelentkezik a filoxéra-járvány , mely 1880 és 1890 között többször is újra támadt. A meglévő szőlőállomány teljes mértékben kipusztult. Ezzel sokan elveszítették megélhetésüket, a biztos jövőjüket, és adták fel addigi életüket, hogy szerencsét próbáljanak.
1881-ben megkezdődik a zsidóság beözönlése Oroszországból (Galíciából) a Hegyaljára, illetve Szántóra.
1881-ben megépül a Szántó-Szerencs útvonal . Abaúj és Torna vármegye egyesül. Szántó Kassa után a vármegye legnépesebb települése.
1889-ben megkezdődik a szőlő újratelepítése , melyben Kassa városa játszott vezető szerepet.
1891-ben itt született dr. Kalocsay Kálmán orvos és eszperantista. 1976-ban halt meg, az utókor méltóan őrzi munkásságát.
1891-ben Kassán telefonhálózat épül, melybe Szántót is bekapcsolták.
1893-ban megnyílik az óvoda a Jászay Pál által felajánlott területen.
1894-ben csődbe jut a Gőzmalom , illetve a „henger”- malom is tönkrement.
1896-ban a gőzmalmot alapszabályzattal részvénytársaság működteti. „Abaúj-Szántói Hengermalom részvénytársaság Abaújszántóért” . Alaptőkéje 250.000,- korona volt.
1897-ben indul „Abaújszántó és Vidéke” általános hetilap Czékus László evangélikus pap szerkesztésével. 1904-ben szűnt meg a lap.
1898-ban indult meg az „Abaúj-Torna és Felső-Borsod Általános Újság” , melynek Szántóról Láng Izidor volt a munkatársa. Ez a lap 1913-ban szűnt meg.
1898-ban nagy fásítási terv.
1900-ban Szántó lakosságszáma 4379 fő.
1901. szeptember 1. napján megnyílt az új állami iskola, az öt felekezet gyermekei már az új iskolába járnak.
1902-től Abaújszántó nagyközség l ett.
1904-ben kezdődik meg a település villamosítása. Ekkor alakul az Abaújszántói Jótékonysági Nőegylet.
1913-ban megindult a Szerencs-Kassa vasútvonal hosszas procedúra és vita után.
1920. június 4. nemcsak községünknek, de az egész Magyarországnak gyásznapja volt, mivel a megkötöttTrianoni szerződés alapján országunk kétharmadát és lakosságunk felét elveszítettük. Mind fájdalmas dolgok voltak, de nekünk mégis Kassa elzárása volt a legnagyobb csapás, mivel Kassa volt a megyei székhelyünk, bevásárló és eladó központunk.
1939-re a község létszáma: 4716 fő volt.
1939-ben felépül a Mezőgazdasági Iskola , mely az Abaújkérben lakó Bárczay János földművelésügyi államtitkár nevéhez fűződik, és a mai napig az eredeti célt szolgálja.
1943-ban Cekeházát Abaújszántóhoz csatolták.
1944. április 17-én megkezdődött a zsidó lakosság kitelepítése. Egyes számítások szerint ezernél is több embert vittek el.
1944. december 16-án településünkön véget értek a II. világháború harci eseményei.
1948-ban a község lelkes adományozása révén megnyitották a Szülőotthont, mely 1992-működött anyaotthonként.
1949-ben megtörtént az iskolák államosítása , mely nálunk már nem jelentett különösebb változást, mivel már korábban létrejött az állami iskola.
1950-től önálló tanácsi község Abaújszántó.
1956. október eseményei településünkön a lakosság beállítottságának köszönhetően nem jártak véres harcokkal. Megjegyzendő, hogy a forradalom leverését követően nem kellett megtorlással számolniuk a szervezőknek.
1958-as évben a munkahelyek bővültek , a település utolérte önmagát minden téren (egészségügy, oktatás, stb.).
1962. július 1-jével központi intézkedés révén megszűnt az abaújszántói járás , mely eddig 29 községet fogott össze. Mostantól 26 község az encsi járáshoz, 3 település (Abaújszántó, Baskó, Sima) pedig a szerencsi járáshoz tartozott. (Kassa elcsatolása után a második legfájóbb esemény Szántó történetében.) Az intézkedés hatalmas felháborodást váltott ki az itt lakókból, de a döntést el kellett fogadniuk. A járási hivatalok megszűntek, a Járási Tanácsok apparátus, a Járási Bíróság, Járási Ügyészség, Ügyvédi közösség, stb, nemcsak a hivatalok, hanem a vonzatai is. Ekkor került leépítésre sajnos az ipari munkahelyek többsége is. Nagyon sokan arra voltak kényszerítve, hogy a települést elhagyják, és másutt kezdjenek új életet. Hasonló kárt még a filoxéra-járvány sem okozott, mivel sikerült újratelepíteni a szőlőültetvények nagy részét, de a közigazgatási veszteségeket a mai napig nem tudtuk pótolni. A forgalom megcsappant, a kereskedelmi élet és a művelődési életkedv is nagyon visszaesett, a korábbi színvonalas élet is fokozatosan megszűnt, mert „már nem illeti meg, mert nem járási székhely”.
1964. szeptember 1-én megnyílt községünkben az általános gimnázium felmenő rendszerrel. Sajnos 1972-ben ez az intézmény is megszűnt, mely szintén fájó pont volt.
1971-től Abaújszántó ismét nagyközség lett.
1972-ben megszűnik a híres kb. 60 éves termelő „Sajt-üzem”, és tovább működik, mint Csonthéjas gyümölcsös feldolgozó üzem.
1986-1990-ig a szomszédos Abaújkérrel közös tanácsot működtetett Abaújszántó, mely a rendszerváltás miatt megszűnt.
1989-90-es évek idején Abaújszántó önálló közigazgatási egység lett.
2004. július 1-től Abaújszántó újra városi rangot kap.
