Abaújszántón Tokaj -Hegyaij a vezeto szolofajtáit területileg ritkán különítették el egymástól. A hárslevelut, és a furmintot többnyire együtt telepítették, tetszoleges arányban többnyire a furmint némi túlsúlyával.

Bölcs elorelátás vezette a szántói szolomuvelot e tevékenysége során, mert amikor az idojárás nem kedvezett az egyiknek, boven kárpótolta termésével a másik. Ha a fagy megtörte is az érzékenyebb hárslevelu gerincét, a furmint vitézül állta a sarat. Ha viszont a szeptemberi égi áldás túl hosszúra nyúlván, csak nem akarta átengedni a helyét a napos meleg vénasszonyok nyarának, és a hólyagos furmint tömött fürtjeit szürkére színezte a penész, a hárslevelu hosszúra nyúlt laza füllengjei még mindig élvezheto minoséggel örvendeztették meg a csípos októberben termését betakarító gazdát.

Ha viszont a szeszélyes természet különös kegyelmébol mindkét fajta bogyója aranysárgára érett a Sátor és a Krakkó vulkáni törmelékérol visszaverodo élteto napsugártól, a késoi szüret a szántói cuvée emlékezetes élményét ígérte a szolo gyötro munkáiból végre fölegyenesedo hegyaljai kapás számára.

A kézi présekben kíméletesen kisajtolt opálos lében összeköltözött a furmint és hárslevelu minden erénye és zamata, és a Sátor lösztakarójába vájt huvös pincékben a téli hónapok alatt csodák keletkeztek. A gyümölcs nyálcsurgató cukrától féktelenné vált fölbuzdult mustot mérsékletre intette a Zemplén sziklái közt makacsul kapaszkodó szívós öreg tölgyek, tömött gesztjébol faragott, és lassú keményfa tuzön hordóvá hajlított dongák pincétol átvett huvöse. Szigorú korlátok közé szorítva a zajosan tiltakozó, ígéretes folyadékot, nem hagyva túlmelegedni azt: „Várj még, csöndesedj, elgyöngít a hevesség! Tartalékold, és a borban mutasd majd meg kivételes erodet!”

A csínos gönci hordó legömbölyítette kissé kincset éro tartalma természetes savait, aranysárga színnel ajándékozta meg, s hozzáadott valamit a hallgatag hegyek üde leheletébol. Nem tudjuk mit, és nem tudjuk hogyan, de amikor a gazda megcsurdította lopója végén az újbor habzó cseppjeit, a gyertya lángja örömében táncra perdült az üvegpohár kristályain, ugrándozó Sárga mézcseppekkel szórva teli a tufából faragott pinceboltozat nemes penészének fekete bársonyát.

Megcsillant annak a fénye a borász szeme sarkában is, amikor hunyorítva keresztül nézett az istenek e gyöngyözo ajándékán, és kiszáradt ajkához emelte a lélegzetétol harmatossá váló kelyhet. Szemét lehunyta, és megborzongott az érzékszerveit elborító együttes élménytol, amit más bor sehogyan, a furmint és a hárslevelu csak együtt nyújthat az ízek tobzódó élvezoinek.

Mint a fiatal özvegyasszony a fölserdült lányával, ahová az ember, ha betér, örökre ott marad, vagy igen hamar visszatér. Ahol a hozzáérto férfinek mérhetetlen a becsülete, és nem tud annyit adni, amit vissza ne kapna. Ahová csak az menjen, akinek komolyak a szándékai, akit nemcsak a fecsego felszín, hanem a hallgatag mély is bensobol érdekel. Mint az eltökélt kincskereso, aki biztos abban, ha mélyebbre ás, csillogóbb gyémántokra lel.

Ebben a palotában a hárslevelu, ez a hamvas fruska szinte azonnal mutatja magát. Könnyed és gondtalan, mosolyt és derut hagy maga után, illata az orrodba hatol, de a szívedig ér. Körül ölel, majd elfut, visszakacsint rád, és fölkacag, játszik veled, de nem tesz bolonddá. Bár könnyed, mint a friss tavaszi szello, nem tunik el nyomtalan. Agyadba vésodik és fölébreszti a vágyadat, fölkorbácsolja a lelkedet, és sosem simulnak el a hullámai.

Nem tolakszik, mert tudja hogy szép, és olyan élményekkel ajándékoz meg, aminek emlékei holtig megbizsergetik a szívedet. Elhiteti veled, hogy fiatal vagy, becsüli erodet, de érzed, hogy sosem uralkodhatsz rajta egészen. Átjárja felindult lelkedet, és akkor is ott rezeg benne, mint egy délibáb, amikor félig lehunyt szempillákkal évodve elhúzódik, hogy átadja helyét a ház nagyasszonyának.

Mert a furmint, uralkodásra termett. Hercegno, aki tisztában van súlyával, és aki a hatalom terhe alatt edzodött. Tartása tekintélyt sugároz, de a szemében ott a biztatás, nosza, mutasd meg mennyit érsz, mire vagy képes értem!

Nem ronthatsz ajtóstul a házba, nem igázhatod le, tisztában van az értékeivel, nem adja olcsón magát. Meg lehet hódítani, de nem lehet elcsavarni a fejét, nem flörtöl, ha ot akarod, meg kell küzdened érte.