(1910-2001)
Várkonyi Károly 1910. január 31-én, Debrecenben született. Budapestre került fel a szülei foglalkozása miatt, ahol a diákéveit töltötte. Onnan került ki Berlinbe, majd Párizsba nagybátyja segítségével a művészeti akadémiára. (Nagybátyja is festőként élt Berlinben.) A diákévek után visszakerült Debrecenbe, ahol megnősült. Tagja volt a debreceni Ajtósi Dührer céhnek, mely Debrecen akkori neves grafikusművészeit tömörítette egybe. A háború alatt térképész tisztként szolgált a vezérkarnál, a Simonffy által írt Komp ország katonái című könyvben név szerint megemlítik több helyen. Háború után a fogságból hazatérve a vízügyi igazgatóságnál dolgozott, majd rajzpedagógusként folytatta pályafutását. Művészeti tevékenysége folyamatosan ívelt felfelé. Wasingtonban III. díjat nyert egy háborúellenes grafikai sorozatával, majd grafikai világkiállításokra sorozatosan meghívták és a mai napig hívják. Személyesen részt vett Dániában, Németországban, Olaszországban (ahol a rendező várostól díszpolgári oklevelet kapott), Francia országban, Jugoszláviában, Svájcban rendezett kiállításain. Hívták Japánba, Kínába is, ahová nem utazott idős kora miatt. Abaújszántóhoz ősi gyökerek kötik. A Várkonyi Amadé család leszármazottjaként ezen a környéken érzi otthon magát. Bár folyamatosan soha nem élt itt, mégis szívesen vesz részt Szántó művészi életében. Ezért is vette meg 25 évvel ezelőtt a Dobszai úton egy telket rommal, melyet átépítettek, mert itt a kikapcsolódást keresi. Szántót második otthonaként szereti. Felesége három évvel ezelőtti halála és előrehaladott kora miatt már csak akkor jön ha fiai is jönnek vele.